.
A hetvenes években a mágneses hangrögzítés alkalmazása elsősorban a nyelvi laborokban növelte meg jelentősen a nyelvoktatás hatékonyságátA mai értelemben vett e-tanulás eszközeivel elég korán sikerült megismerkednem. Bár az első, kísérleti magyar televízióadás csak 1955-ben kezdődött meg, a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban már az előző évben tanultunk televízió-technikát. Amikor pedig utolsó éves egyetemista voltam, 1959-ben, az Orion gyárban, az exportra gyártott televíziók átvételével kezdtem villamosmérnöki pályámat.
A nyolcvanas években – amikor a videó-rögzítők és a személyi számítógépek ára elérhetővé tette beszerzésüket –, ez az új eszköz már az iskolai oktatásban is megjelent. Amikor pedig a számítógépek hálózatokba szervezése elkezdődött, az már oktatástechnológia forradalmi megváltozását vetítette előre.
Az e-tanulással – pontosabban az e-tanítással –, a rádióiskola után, a nyolcvanas évek végén kerültem újra kapcsolatba: egy videomagnó és egy 64 kilobájtos Spectrum számítógép segítségével elkészítettem az első multimédiás tananyagot.A nagy áttörést az e-tanulás terén a kilencvenes években az Internet széleskörű alkalmazása, illetve az új évezred első évtizedében – a szélessávú adatátvitel elterjedésével – a gyors Internet-hozzáférés hozta. A digitális adat-, hang- és képrögzítés, valamint a szélessávú adatátvitel segítségével az Interneten bármilyen tananyagot, bárki számára, bárhol és bármikor hozzáférhetővé lehet tenni reális idő alatt.
Jó példa erre a Mindentudás Egyeteme, ahol egy-egy szakterület tudósainak előadását láthattuk élő egyenes adásban a televízióban, majd bármikor és bárhol újra nézhetjük az előadásokat az Interneten.A szélessávú Internet-elérés felgyorsította a világhálón való közlekedés egyirányúból kétirányúvá válásának folyamatát is. Egyre jobban terjed az interaktív portálok hálózata – a Web 2 –, ahol a felhasználók nemcsak "olvashatnak" – szöveget, képet, filmet, illetve az oktatási portálok esetében tananyagokat tölthetnek le saját számítógépükre. Maguk is "írhatnak" – megoszthatják ismereteiket, gondolataikat másokkal, illetve, oktatási portálok esetében például, feltölthetik feladatmegoldásaikat, kicserélhetik egymással tapasztalataikat, tanulási módszereiket, és hozzájárulhatnak a tudásmegosztás folyamatához.
Bár 1959-ben az Internetnek még az ötlete sem született meg, az egyetemi diplomatervem mégis kapcsolatban volt az Internet technológiájával. „Diszkrét jelek átvitele zajos csatornán” – ezt a feladatot kaptam. Az analóg jelátvitel korában ennek nem sok értelmét láttam – nehezen is készült el a dolgozat. Amikor – évtizedekkel később – ismerkedni kezdtem a digitális adattárolás, -feldolgozás és -átvitel új világával, akkor értettem meg a saját diplomamunkám értelmét.
Felépült tehát az e-tanulás épülete – az Internet. Épülnek a valóságos és a virtuális e-tantermek – a tanulásszervező LMS (Learning Management System) rendszerekkel felszerelt, és az Interneten keresztül egymással összekapcsolható, iskolai és vállalati intranet hálózatok.
A diákok fogadására készek a legmodernebb e-iskolapadok – az asztali és a hordozható számítógépek.
A tanárok rendelkezésére állnak az e-táblák és a színes e-kréták – a szemléltetés minden elképzelhető és elképzelhetetlen formáját biztosító multimédiás technikai eszközök és prezentációs szoftverek.
Ezzel elérkeztünk oda, ahol az elektronika az oktatás tárgyából, majd eszközéből az oktatás és a tanulás színterévé vált.
